10.fejezet Egy kis gyakorlás, avagy Ikoyának rossz napja van

Sziasztok!
Köszönöm, hogy ennyien látogatjátok az oldalt :D Feltűnik egy újabb emberke, akit már bele is raktam a szereplők közé. Még annyit szeretnék, hogy vannak benne olyan részek ahol énekelnek.
Ami pirossal van írva, azt Emina énekli.
Ami szürkével, azt az új szereplő.
Ami pedig halvány lila, azt ketten.       

Jó olvasást ;)
BY:Emina ^w^


                               
Miután Iko körbevezetett, elindultunk a második óránkra.Ének volt, amire én természetesen még nem mehetek, hiszen majd csak a felvételi után. Kellene gyakorolnom. Gondoltam magamban, s közben kiértem az udvarra. Leültem egy padra, és onnan néztem az ablakon keresztül, ahogy egy lány éppen egy matek példával bénázik. Túl nagy a csend. Szívesen hallgattam volna zenét, de a reggeli rohanásba elfelejtettem betenni a táskámba a zenelejátszómat. Hát, mivel úgy is unatkozom, körül nézhetnék a városba. Éppen átléptem volna az iskola kapuit, amikor valaki utánam kiabált.
- Emina Kisasszony! Maga mit képzel, hová megy? - kérdezte vöröslő fejjel a tanár. Jé, ő az a tanár, akivel előző órában összevesztem.
- Hát......Öhm, nekem most nincs órám. - mondtam óvatosan. Semmi kedvem év végén a négyesért dolgozni matekból.
- De attól még iskola időben van! Inkább gyakorolna a felvételire.  - dohogta a tanár úr, akinek még mindig nem tudom a nevét. Majd Ikotól meg kérdezem.
- Tudja kedves tanár úr, szívesen gyakorolnék, de nem tudom hol tudnék. - mondtam boci szemekkel, hátha segít.
- Menjen a torna terembe! Ott jelenleg nincs óra, és van bent egy magnó mert ott szokták tartani a tánc órákat is.
- Köszönöm szépen. - mondtam, majd sebes léptekkel elindultam a torna csarnok felé. Amint beléptem, hamar megcsapott a műanyag, és az izzadság szag. Pfuj......Mikor takarítottak itt utoljára? Nem mondom azt, hogy finnyás vagyok. De ha egy tíz méter magas belméretű épületben leér derék magasságig a pókháló, ott már komolyabban el kéne gondolkozni a takarítóknak egy alapos takarításon. Vagy tévedek?
A magnót hamar megtaláltam a terem közepén a bordásfalaknál. Szerintem a tanárunknak más a magnó fogalma. EZ EGY KÉT MÉTERES HIFI TORONY!!! Mellette, egy kisebb helységben pedig hatalmas kupacban sorakoztak a lemezek. Megnéztem őket és rájöttem, hogy az elmúlt öt év minden legismertebb, és kevésbé ismert száma itt van. Sőt, minden műfajból volt vagy ötven darab.  Egyből a keményebb fajtából kezdtem válogatni, és reménykedtem, hogy ott lesz az, amit keresek. Szerencsém volt, és megtaláltam. Erre most inkább táncolok, hisz énekelni elég nehéz lenne. Ez nem egy emberes munka lenne. Viszont, ha erre tudok táncolni, akkor viszonylag mindenre fogok tudni. Mielőtt még elindítottam volna, gyorsban elszaladtam a táncos cuccomért. Igaz, még nem mehetek be se tánc órára, se ének órára, de azért elhoztam.
Ez nem állt másból, mint egy fekete garbós, ujjatlanból, egy halálfejes, kantáros nadrágból, és egy boka fölé érő, különböző színű fűzős, fekete cipőből. Kiegészítőként felvettem egy fekete szaggatott harisnyát, és a bal kezemre egy........egy hálós izét, aminek fogalmam sincs, hogy mi a neve.

A hajamat egyszerűen felkötöttem. Miután felöltöztem, elindítottam a lejátszót, és fullra felcsavartam a hangerőt. Beálltam a teremközepére, és csak a zenére összpontosítottam. Az elején egy kicsit ideges voltam, hogy nem-e zavarja a tanárokat a túl hangos zene. De ahogy meghallottam az első dallamot, azonnal ellazultam. Hisz ez egy olyan hely, ahol mindenki imádja a zenét. Egy ilyenért csak nem haragudhatnak meg. Vagy ha mégis, már nem érdekel. A zene ütemére mozogtam, és a fejem kiürült. A képzeletem szárnyalt, és mérhetetlenül boldog voltam. Mindig ilyesfajta érzelmeket váltott ki belőlem a zene. Nagyban befolyásolja a hangulataimat, a gondolataimat. Amikor táncoltam, úgy éreztem repülök, és ezt próbáltam kimutatni a mozdulataimmal. A refrénnél, amikor a lány énekelt, már annyira beleéltem magam, hogy túl énekelve a hangszórót, emeltem lassan az ég felé a lábam, és hajoltam hátra. Amikor újra begyorsult, a fent lévő lábamat meglendítettem, és előre csináltam egy szaltót, aztán tovább énekelve folytattam a táncot. Még mindig túl énekelve a hifit, ami nem kis teljesítmény, valljuk be.
( a zene, amire Emina táncolt : https://www.youtube.com/watch?v=GSNTS8pZx14 )

 Amint vége lett a számnak, a térdeimre támaszkodva szaporán vettem a levegőt. Jó, még van húsz percem az órából. Állapítottam meg a faliórára pillantva, ami körbe volt rácsozva. Pedig azt hittem jóval több idő telt el. Na mindegy , akkor jöjjön egy éneklés, majd utána egy táncolás, és éneklés egyben.
Most egy lazábbat választottam, hogy kicsit kitudjam fújni magam. Nagyon elszoktam már ettől, hisz lassan egy éve annak, amióta utoljára énekeltem.

 ( https://www.youtube.com/watch?v=-ncIVUXZla8 )

Ha megvan az akarat,
Akkor nincs lehetetlen!
S minden éjszakára jut egy nappal,
Milyen varázslatos!
S ha még szeretet is van életünkben,
Akkor nincs akadály
Ez legyőzhetetlen!

Könnycsepp csordul azokért,
Kikkel rosszul bánnak
Minden elveszett lélekben,
Ott van a csoda legbelül!
Ha merünk álmodni,
Akkor megállíthatatlanok leszünk
Ha hiszünk valamiben!

A hétfő totál összetört,
Kedd hozott már egy kis reményt,
Szerdán kitárt karokkal jártam,
Csütörtökön vártam a szerelemre, a szerelemre!
A csillagoknak hála, itt a péntek!
Szombaton fellobban bennem a tűz kiolthatatlanul,
Szerintem, vasárnap ki is fogom hagyni a templomot...
S csak várni fogok a szerelemre,
Hogy körülvegyen!

De hiszen mi pótolhatatlanok vagyunk!
Hogy lehettem hát ennyire vak és cinikus?
Szeretettel az életünkben megállíthatatlanok vagyunk,
Semmi sem lehetetlen!

A hétfő totál összetört,
Kedd hozott már egy kis reményt,
Szerdán kitárt karokkal jártam,
Csütörtökön vártam a szerelemre, a szerelemre!
A csillagoknak hála, itt a péntek!
Szombaton fellobban bennem a tűz kiolthatatlanul,
Szerintem, vasárnap ki is fogom hagyni a templomot...
S csak várni fogok a szerelemre,
Hogy körülvegyen!

Természetesen ezt sem tudtam tánc nélkül végig énekelni, de itt nem olyan intenzíven mozogtam, mint az előbb. Amikor vége lett a számnak, és elindultam, hogy kiválasszam a harmadikat, tapsolást hallottam a hátam mögül, mire megfordultam. Legnagyobb meglepetésemre három ember állt ott. Pontosabban : Ikoya, Toushiro, és Iko padtársa.
- Ez óriási volt, Emina! - ujjongott a nővérem, és büszke mosoly terült el az arcán. De volt ebben valami furcsa. Nem tudom pontosan, hogy mi, de ha az arcára néztem, nem az jutott róla az eszembe hogy annyira büszke lenne rám.
- Köszi.......A'sszem. - mondtam bizonytalanul.
- Az én feleségem! - na vajon ez ki lehetett? Persze, hogy az önelégült, fekete.
- Köszi, de nem mondtam, hogy hozzád megyek. -jelentettem ki kegyetlenül, mire Toushirónak összeszűkült a szeme. Kivételesen nem fűzött hozzá semmi egyebet.
- Amúgy, te ki vagy? - kérdeztem az idegen lányra pillantva.
Ikoya már épp szólalt volna meg, de az ismeretlen megelőzte.
- Chizuru Yashi (Csizuru Jasi) vagyok. Örülök a találkozásnak. - kicsit meghajolt, de közben végig a szemembe nézett. Várta a reakciómat. Éreztem, valahogy tudtam.
- Hasonló képen. - mondtam én is, és ugyanúgy meghajoltam. Egyszerre egyenesedtünk ki, és láttam, hogy csak pár centivel magasabb mint én. Viszont más valami is feltűnt. Tánc ruhában volt. Egy fehér ujjatlan, egy ugyanolyan halálfejes, kantáros nadrág volt rajta mint rajtam, és egy fehér magassarkú. Fekete haja göndören omlott vállára.

- Miért jöttél? - kérdeztem, miután alaposan végig mértem, és ahogy elnézem ő is ugyan ezt tette.
- Tudod, sokan azt mondják, hogy hasonlít a stílusunk. A nadrágból ítélve, lehetséges. - meg állt egy pillanatra a mondatban, s még egyszer végig mért. - Azonban, nem szeretem az alaptalan pletykákat. - nézett szúrósan a szemembe, azonban én nem hagytam magam. Ugyan azzal  a pillantással beszéltem hozzá, ahogy ő hozzám.
- Igazad van. Azonban mindennek van valóság alapja......még a pletykáknak is, nem gondolod? - kérdeztem halvány félmosollyal az arcomon.
- Azt majd meglátjuk. Mi lenne, ha rendeznénk egy rögtönzött tánc, és ének versenyt, csak így köztünk? - győzedelmes csillogás ült ki szemeire, ami zavart. Úgy csinált, mintha már  nyert is volna.
- Benne vagyok. - nyújtottam felé a kezem, mire magabiztosan megrázta.
- Győzzön a jobbik. - szorította meg a kezem, mit ne mondjak, elég erősen.
- Ahogy mondod. -  szorítottam én is meg az övét, mire enyhén meglepődött, de utána rendeződtek vonásai.
- Akkor melyik számot választjátok? - kérdezte Iko, mire egyszerre fordultunk felé, és vágtuk rá a választ.
- Natalia Kills-Wonderland - mondtuk, mire furcsállva méregetni kezdtük a másikat.
- HAHAHA! Ez oltári! - Röhögött Toushiro a könnyeit törölgetve. - Hé Iko, biztos, hogy te vagy az ikre, és nem ő?
- Bi-biztos! - vágta rá "határozottan" Ikoya. - Ugye?
- Hahaha!
- Ne röhögj, te faszkalap! - kiáltottuk Chizuruval, természetesen egyszerre. - Ne utánozz! - Megint, mire Shiro már a földön fekve visított.
- Jó tudod mit? - fordultam Chizuru felé - Inkább kezdjük el. Ikoya, és Toushiro, ti lesztek a zsűrik.
- Rendben. - mondta Iko, mert Shiro még mindig a röhögésével küzdött, mint egy retardált fóka.
- Igen és hogy biztos tudjuk, hogy nem nézzük a másikat, egymással háttal fogunk állni, és csukott szemmel fogunk táncolni. - Mondta a szabályokat Chizu.
- Na akkor kezdjünk neki! De énekelni is fogunk.
- Oké.
Mindketten beálltunk a helyünkre, egymás mögé bő öt méterrel. A szemeinket becsuktuk, majd szóltam Ikonak, hogy indíthatja a zenét.

( https://www.youtube.com/watch?v=VwgurUwEHm8 )

 Nem vagyok Hófehérke,
De eltévedtem az erdőben.

Nem vagyok Piroska,
De azt hiszem a farkas
El fog kapni engem.

Nem akarom azt a tűsarkú cipőt,
Nem, nem vagyok Hamupipőke
Nincs szükségem lovagra,
Tehát bébi, vedd le a páncélodat.
Te leszel a Szörnyeteg,
Én a Szépség-Szépség.

Kinek van szüksége az igaz szerelemre,
Amíg szeretsz engem?

Mindent akarok,
De még többet is.
Fel fog ébreszteni a fiú,
Amikor beleharapok a mérgezett almába?
Nem hiszek a tündérmesékben,
Nem hiszek a tündérmesékben.

Nem hiszek a tündérmesékben,
De hiszek benned, és magamban!

Vigyél el Csodaországba,
Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba, Csodaországba,
Csodaországba!

Amikor leteszem a fejemet
Éjjel az ágyba,
Az álmaim olyan dolgokból állnak,
Amiket el akarok rejteni!

Ne engedj be a palotádba,
Ne mutasd meg nekem,
A varázslatos hatalmaid.

Nem félek szembenézni
Egy kis veszéllyel-veszéllyel!

Akarom a szerelmet, a pénzt
És a tökéletes befejezést.

Ugyanazt akarod, mint én,
Szóval hagyd abba a színlelést!

Meg akarom mutatni,
Hogyan tudunk együtt lenni,

Szeretni akarlak téged,
Egy éjszakán keresztül,
Az édes katasztrófád leszek.

Nem hiszek a tündérmesékben,
Nem hiszek a tündérmesékben.
Nem hiszek a tündérmesékben,
De hiszek benned, és magamban!
Vigyél el Csodaországba,
Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba, Csodaországba,
Csodaországba! Oooh!

Hiszek benned, és magamban!

Nem hiszek a tündérmesékben
Nem hiszek a tündérmesékben!

Nem hiszek a tündérmesékben,
De hiszek benned, és magamban!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Hiszek benned, és magamban,
Csodaország.

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el,
Csodaországba...

Miután a számnak vége lett, és kinyitottuk a szemeinket, észrevettük, hogy egymás mellett állunk. Amíg énekeltünk, egyszer sem nyitottam ki a szemem, tehát fogalmam sincs, hogy kerültünk egymás mellé.
- Na jó. Még egyszer megkérdezem. - Szólalt meg Toushiro a lelátón ülve, kikerekedett szemekkel. - Biztos, hogy nem ti vagytok az ikrek?
- Miért lennénk azok? - kérdezte unottan Chizuru.
- Már nem azért, de olyanok voltatok, mint a tükörképek! Ugyanazt csináltátok, ugyan úgy. Olyan volt, mintha olvasnátok egymás gondolataiba. - mondta, mire nekem tányérnagyságúra nyíltak a szemeim. Ránéztem Chizura, aki ugyanígy tett. Teljesen felé fordultam, majd ugrottam egyet. Chizu mintha csak másolni akarna, mint az árnyék úgy követett. Szemöldök ráncolva fejeztem ki nem tetszésemet. Sosem szerettem ha utánoznak, mert olyan érzésem támadt tőle, mintha ki akarnának gúnyolni. Chizuru fejében is valami ilyesmi játszódhatott le, mármint erre következtettem abból, hogy milyen grimaszokat futtatott végig az arcán.
- Nekem mennem kell matekra, a legfelső emeletre. - állt fel hirtelen Iko, furcsa kifejezéssel az arcán.
- Várj, akkor nekünk is az lesz, nem? Mellesleg mikor csöngettek ki? - kérdeztem értetlenül.
- Nem, mert csoport bontás van! Nem nézted meg az órarendet? Idióta. - Ha ezt a két fekete hajú egyén közül mondta volna az egyik, egy csípős válasszal vágtam volna vissza....De ez Ikoya volt. Nagyon meglepődtem. Hisz egy csöndes lánynak ismertem meg. Mondjuk nem baj, ha kicsit nagy a szája, hisz akkor szerezne egy kis tekintélyt.
- Ikoya! - szólalt meg halál nyugodt hangon Toushiro, amitől jobban kirázott a hideg, mintha kiabált volna. Ezt Iko is érzékelte, mert alázatosan meghajolt.
- Ja, nem tudtam. - erőltettem mosolyt az arcomra. Tény, rosszul esett amit mondott, de nem fogok egy kis semmiség miatt elszomorodni. Hisz mindenkinek lehet rossz napja, nem?
Ikoya nem mondott semmit hanem elindult felém, és csak akkor állt meg amikor már teljesen elém nem ért. Odahajolt a fülemhez majd suttogni kezdett, olyan halkan, hogy biztosan ne hallja meg senki sem.
- Legközelebb majd fogod tudni igaz, testvérkém? - gonosz mosolyra húzta száját,és őrült tekintettel rám nézett.

- Igaz?! - kérdezte kicsit erőteljesebben, de még mindig kegyetlenül halkan. Nyomatékul erősen belecsípett a karomba, amitől enyhén összerándult az arcom. Ennek ellenére hangot nem adtam. Szerencsére gyorsan reagáltam akkor is, amikor Toushiro felállt, majd fenyegetően Ikoyára nézett. Átkaroltam oldalról a nyakát, majd mosolyogva válaszoltam neki.
- Persze nővérkém, legközelebb jobban figyelek. - néztem rá, mire megrázta fejét. Ezután újra egy mosolygós Ikoyával néztem szembe.
- Bocsi Emina, de egy kicsit rossz napom van ma. - mondta száj húzogatva, majd oda ment Chizuru mellé, aki még mindig megdöbbenve nézett Ikora. Ő sem értette ezt a hirtelen hangulat változást, ahogyan én sem.
- Akkor mi megyünk is matekra. Emina, neked most kémiára kell menned. - Tájékoztatott a zöld hajú, majd Chizuval együtt elhagyták a termet.
Mi volt ez?! Oké, elkönyvelhetjük egy rossz napnak. De nem volt ez egy kicsit túlzás? Gondoltam magamban, majd az öltöző felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott hogy a csarnokban felejtettem valamit. Amikor visszaértem láttam, hogy Shiro ott ál a lelátó előtt, mellette pedig a sulis cuccom. Amikor Toushiro meglátott széles vigyor terült el az arcán, és kitárt karokkal elindult felém. Én is azonnal elindultam felé, majd mielőtt megölelhetett volna kikerültem. Felkaptam a táskám majd amikor megfordultam szembe találtam magam két zöld szempárral.
- Ez csúnya dolog volt, nem gondolod? - kérdezte tetetett sértődöttséggel a hangjába, mire halványan rámosolyogtam.
- Nem mondtam, hogy hozzád jöttem vissza. - mondtam röhögve, majd rácsaptam a vállára, és mentem volna vissza. Azonban mielőtt elvehettem volna a kezem a válláról, elkapta majd visszahúzott maga elé. Mire észbe kaptam, már azt vettem észre, hogy szorosan átölel.
- Mit csinálsz? - kérdeztem fel nézve rá.
- Csak maradjunk így egy kicsit. - mondta, mire viszonoztam az ölelését. Halottam a szívverését, ami gyorsabban vert mint az átlag. Testéből kellemes meleg áradt, amin csodálkoztam. Én úgy tudtam, hogy hideg a bőrük, meg minden. De így visszagondolva egyszer sem éreztem hidegnek a testét. Nem tudom, meddig maradhattunk így, de egyszer csak meghallottam a csengő éles hangját.
- Mennem kellene.
- Minek? - kérdezte
- Még át kell öltöznöm. - mondtam kedvetlenül, majd kelletlenül eltoltam magam a fiútól.- neked nem lesz órád?
- Lyukasom van. - mondta kedvetlenül. - Lehet beülök a te kémia órádra.
- Minek? - kérdeztem rá "zseniális" tervére.
- Van valaki olyan az osztályodban, aki az ellenségem. Szemmel akarom tartani. Nem akarom, hogy elvegye azt, ami az enyém.
- Kit?
- Téged.
- Engem? - kérdeztem magamra mutatva. - Nem vagyok a tied, Toushiro. Ezt már meg mondtam.
- Nem különösebben érdekel. Na iparkodj, mert el fogunk késni. - mondta, majd rá csapott a fenekemre, mire szemöldök ráncolva bemutattam neki, s közben beértem az öltözőbe. Még hallottam ahogy nevetni kezd, mire nekem is mosolyognom kellett.

Ikoya

Matek órán ültünk Chizuval. Szokásos helyünkön, az ablak melletti padsorban. Chizu kívül, én belül.  Most kivételesen nem kötött le a matek.Sokkal inkább azon gondolkoztam ami a tornateremben volt.Amikor Emina és Chizuru táncoltak, Toushiro le sem tudta venni a szemét a húgomról.A  gyűlöletem egyre jobban fokozódott. Miért kellet visszajönnie?! Miért kellett egyáltalán meg születnie?! Ott ülve éreztem, hogy az erősebbik felem kezd felszínre törni. Nagyon régen nem éreztem már ezt. Csak akkor van ez, ha Emina megjelenik. Gyerekkorunkban is mindig így volt. Mindig is utáltam. Tudtam, hogy nem ő tehet arról, aminek született. Attól még jobban hibáztattam, amiért próbált segíteni. Igen, mindig segített. Kiállt mellettem, stb. De nem érdekelt. Mindig arra gondoltam hogyha ő nem lenne, nem is kellene megvédenem magam. Most én lehetnék Toushiro menyasszonya.
Kinézve az ablakon, megláttam egy kék hajú fiút az iskola kapujának támaszkodva. Borzasztóan ismerős volt valahonnan. Honnan is? Ja igen.........A húgom pasija. Gonosz mosoly húzódott ajkaimra, ahogyan eszembe jutott valami. Valami, amivel egy kicsit bosszút állhatok Eminán. Először egy kicsi, majd egy nagy bosszú. Igen, ez tökéletes. Láttam ahogy a kék hajú észrevesz, rám mosolyog, majd kacsint is mellé. Vissza mosolygok rá, mire önelégülten néz szemeimbe.  Túl könnyű. Gondoltam magamba, majd kikéretőztem a tanártól a mosdóba. A mellékhelyiség helyett azonban a kék hajú fiúhoz mentem.
-Szia. - mosolyogtam bájosan. Kell a tervemhez ez a fiú.
- Hello, ki vagy?
- Emina ikertestvére vagyok, Ikoya. - nyújtottam a kezem, mire kezet ráztunk. - Te pedig a pasija, ha nem tévedek.
- Igen, az vagyok. Akirának hívnak. - mondta, majd kék szemeivel rám nézett. Olyan furcsa volt a pillantása.........Sugárzott belőle a vadság.....Talán ő egy........
- Lenne egy ajánlatom. - ......vérfarkas?!