- Ki vagy te?! - kérdezte Toushiro villámló tekintettel, miközben feltápászkodott és elindult felénk.
- Akira Shadow. ( Akira Sadov) - mondta Akira, miközben elengedett. - Emina barátja.
- Nekem meg a menyasszonyom. - mondta Shiro, végig Akira szemébe nézve. Így, hogy egymással szemben állnak látom csak, hogy Toushiro legalább - ha nem többel - fél
fejjel magasabb mint Akira.
- Igaz ez? - villantotta rám kék szemeit Akira, amik most dühösen csillogtak.
- Nos igen. - Sóhajtottam - Tudod anno, még a születésem előtt úgy alakult a dolog, hogy én az ő felesége leszek. - mondtam őszintén.
- Én ezt nem hagyom! - jelentette ki határozottan, mire nagyot dobbant a szívem.
- Hah! Mintha megtudnád akadályozni, Törpe! - Nevetett gúnyosan, miközben kihúzta magát.
- Vigyázz kivel kezdesz, Vérszívó! - feleselt azonnal Akira. Én még mindig mellettük álltam és onnan néztem őket.
- Fenyegetsz, Korcs!? - A két fiút egyre fenyegetőbb aura vette körül. Akira harci pózt vett fel, Toushiro is felvette ugyanezt, de valamivel ijesztőbben nézett ki. Szinte láttam a villámokat a szemeikben.
- Verekedni akarsz?! - Ha ezek most elkezdenek itt verekedni, akkor valaki vesztesen kerülne ki, és van egy olyan érzésem, hogy az nem Toushiro lenne.
- Hagyjátok abba! - Kiáltottam rájuk, miközben közéjük álltam. - Értem én, hogy nem bírjátok egymást, de nem hiszem hogy ezt így kellene meg oldani. -Néztem felváltva hol az egyikre, hol a másikra. Megkönnyebbülten vettem észre hogy valamivel nyugodtabbak.
- Na akkor hogy is van ez? - kérdezte a kék hajú.
- Gyere, elmesélem. - mondtam, és a kijárat felé kezdtem húzni.
- Hova mentek? - kérdezte összeszűkült szemekkel Toushiro.
- Csak nem gondoltad, hogy itt fogunk beszélni? - kérdeztem, és láttam rajta, hogy nem érti.
"Szerinted, ha itt beszélnénk hányszor vesznétek össze?" Erre gondolva néztem a szemébe. Tudtam hogy a fejemben kutakodik, tehát biztos vagyok benne, hogy elért hozzá az "üzenetem".
- Nem is vesznénk össze. - mondta, és durcásan elfordította a fejét, mire csak a szemeimet forgattam - De honnan tudjam, hogy nem szöksz haza?
- Hidd el, haza nem fogok menni. - mondtam szomorkásan a szemébe nézve, mire szemmel láthatóan meglepődött.
Fél órával később már egy kávézóban ücsörögtünk. Előttem egy bögre forró csoki, Akira előtt pedig egy csésze kávé. Nem tudom hogy tudja meg inni azt a keserű löttyöt. Én személy szerint nem szeretem a keserű dolgokat.
- Akkor elmeséled?
Nagy levegőt vettem, és elregéltem hogy kiderült van egy ikertestvérem, ahogy azt is hogyan botlottam bele Toushiroval. A csókot ügyesen kikerülve, az ájulástól, a mai napi nosztalgiázásig mindent. A végére éreztem, hogy teljesen kiszáradt a szám.
- Hűha. Tartalmas öt napod volt, az biztos. - a kijelentésére kelletlenül elmosolyodtam. - De ha még egyszer megpróbál megcsókolni, át csapok vámpír vadásznak. - mondta viccesedve, mire nevetnem kellett.
- Tényleg és te hogy kerülsz ide? - kérdeztem, és nekem hirtelen eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom hogy hol vagyunk.
- Tudtam hogy mikor indul a géped, ezért elmentem hozzátok elbúcsúzni. Viszont hiába csöngettem nem jött ki senki. - mondta miközben kortyolt a csészéjéből, majd folytatta. - Téged ismerve tudtam, hogy biztos nem fogsz végig otthon maradni, ezért arra mentem, amerre futni szoktál.
- Túl jól ismersz. -mondtam mosolyogva, mire egy kacsintást kaptam válaszul. - De gondolom van még valami.
- Azért te is ismersz. Amikor befordúltam a sarkon azt láttam, hogy beszállsz egy fekete autóba. Utánad akartam menni, de mivel gyalog voltam, pont jókor futottam bele egy ismerősbe. Utána gondolom már te is kitalálod mi történt.
- Igen kitalálom. Mellesleg hány óra? - kérdeztem látva azt, hogy kezd sötétedni. - Hol fogsz aludni?
- 20:23 van. Te is tudod, hogy apámnak minden városban van egy hotelje.- mondta a telefon képernyőjét bámulva.
- Igaz.
- Lassan mennem kéne. - álltam fel a helyemről. Rendeztük a számlát, majd kéz a kézben vissza mentünk. A kastély hatalmas vaskapuja előtt megállva szembe fordultam Akirával és megöleltem, ő pedig viszonzásul meg csókolt. Szerencsémre már sötét volt, így nem láthatta a pirulásomat.
- Jó éjt. - suttogta, majd elment. Néztem még egy ideig abba az irányba ahol távozott, majd bementem a kastélyba. A bejárattal szemben van egy lépcső, jobb oldalt egy hosszú folyosó, és milyen meglepő (?!) balról is egy nagyon hosszú folyosó van. Nagyon érdekelt, vajon mi lehet a folyosók végén, de túl fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy eltévedjek. Mert szinte biztos voltam abban, hogy eltévednék.
Akkor nem maradt más, mint a lépcső. A szobám, ha jól emlékszem harmadikon van, szóval lépcsőzhetek egy darabig. Már a negyedik lépcsőt másztam meg, amikor nekimentem valakinek. A lendülettől hanyatt vágódtam volna, ha az a bizonyos valaki el nem kap a derekamnál fogva, és húz állásba. Felnéztem, hogy vajon ki lehetett az.
Magas, izmos alkat, élénk zöld szemek. Igen, valahogy sejtettem hogy Toushiro lesz az.
- Valahogy olyan deja vú érzésem van. - mondtam először én, mire csak lustán elmosolyodott.
- Nem is tudom miért. - mondta szarkasztikus éllel a hangjában.
- Én sem tudom miért. - mondtam mosolyogva a szemébe nézve.
- Nem tudom tudsz-e róla, de holnaptól suliba fogsz járni.
- Milyen suli?! - nekem miért csak most szólnak erről?!
- Ez egy olyan iskola, ahova azok iratkoznak, akik zenével szeretnének foglalkozni.
- Zenével? - csillant fel a szemem. Nem tudom említettem-e már, de nekem a zene olyan akár a levegő. Szükségem van rá.
- Aha, én is oda járok. Viszont van egy úgymond hagyománya ennek a sulinak.
- Milyen hagyomány? - kérdeztem furcsállva.
- Ez olyan, hogy egy hétig jársz suliba, és csak utána felvételizel. Ha felvesznek beiratkozol.
- Hm....érdekes. De miért kell előtte egy hétig suliba járnunk?És hogy zajlik a felvételi? Teszteket kell kitöltögetnünk a zene megalakulásáról, vagy mi? - kérdeztem teljesen felvillanyozódva, és ezt Toushiro is észrevette. Mosolyogva indult lefelé a lépcsőn. -Hé! Hova mész?
- Gyere, vacsorázás közben beszélünk. - mondta nevetve - Hisz éhes vagy nem?
- Nem vagyok éhes! - mondtam, és abban a pillanatban hatalmasat kordult a hasam. - Na jó, talán egy kicsit.
Mondtam, és elindultunk az ebédlő felé.
- A vámpírok nem csak emberi vérrel táplálkoznak? - kérdeztem, miközben egy folyosón mentünk végig.
- Nem. Igaz, hogy bizonyos időközönként azt is kell innunk, de ha emberi kaját is eszünk, akkor tovább bírjuk vér nélkül.
- Értem. - mondtam, miközben oda értünk. Leültünk egymással szemben, és nemsokára tálaltak is. Sushi volt, így evőpálcát tettek elénk.
- Figyelj, ha nem tudsz nem kell evő pálcával... - kezdte Toushiro de nem hagytam hogy befejezze.
- Itadakimasu. - kívántam jó étvágyat japánul, majd enni kezdtem. - Mi az?
- Te, honnan tudsz Japánul? - kérdezte, miközben kezébe vette a pálcákat, és Ő is enni kezdett.
- Tudod, mielőtt elraboltattatok, éppen Japánba készültem. - mondtam egyszerűen, mire bólintott egyet. - de most beszéljünk erről az iskoláról.
- Ja igen. A felvételi úgy történik, hogy be kell menned egy terembe. A terem falán hatalmas tükrök lesznek, mint a tánctermekben. Lesz bent három tanár, az Igazgató, az Igazgató helyettes, és az Osztályfőnök. Te kapsz egy dalt, amit el kell énekelned, és táncolnod kell rá. Az egy hét, a gyakorlásnak van, viszont elég rafináltak, ugyanis a dalt ott, a helyszínen fogod megkapni. Lehet, hogy ismerni fogod de nagy valószínűséggel olyat kapsz, amit soha nem hallottál még. Arra, hogy memorizáld a szöveget, fél órát kapsz. Ezt az egészet kamerázni fogják, és ha bejutsz, az egész suli előtt levetítik. Az olyan tanórákon, mint például az ének, tánc, a héten nem vehetsz részt. Ez azért van, hogy meglepd a tanárokat.
- Wow. De hogy fogok suliba menni úgy, hogy nincs meg a cuccom. Mármint az az öreg azt mondta, hogy utánam küldik a dolgaimat.
- Mostanra már a szobád szekrényében kell hogy legyenek. - Pillantott a faliórára.
- És a motorom? - kérdeztem, mert tényleg ez érdekelt a legjobban. A többi annyira nem foglalkoztatott, mert azt reggel is megtudom venni egy plázában, de a motoromat nem.
- Motor? - kérdezte, és most az ő szemében láttam némi csillogást. - Van motorod?
- Miért ne lenne? - kérdeztem vissza.
- Egyre szimpatikusabb vagy nekem, Emina. - mondta kacér mosollyal az arcán. Egyszer csak Ikoya rontott be az étkező ajtaján kipirosodva, ami arra utal, hogy futott.
- Emina kisasszony! - mondta lihegve.
- Mondtam hogy hagyd el a "kisasszonyt". - mondtam sóhajtva.
- Mit akarsz Ikoya? - kérdezte Toushiro rideg hangon, mire rá néztem. Az arcvonásai megszilárdultak, és dühösen nézet a zöld hajúra.
- Most szóltak, hogy Emina kisasszony motorját hozták meg. - mondta alázatosan, mire felpattantam a helyemről izgalmamban.
- Hol van? - kérdeztem
- A bejáratnál par... - mondta, de a mondat végét már nem hallottam, ugyanis azonnal futni kezdtem. A bejáratig meg sem álltam. Kinyitottam a hatalmas kétszárnyú faajtót, ami mögött tényleg ott parkolt a drágalátos motorom. Örömömben ráugrottam, és megöleltem imádatom tárgyát.
Füttyszó zavarta meg a meghatott találkozásunkat. Hátranéztem, és Toushiro nézte elismerően a drágaságomat.
- Tudsz te róla, hogy egy megható pillanatot tettél tönkre? - kérdeztem villámló tekintettel.
- Bocs nem volt szándékos. - mondta egy csepp megbánás nélkül - Vigyük be a garázsba.
- Oké, vigyük! - mondtam, és elindultam jobbra, a motoromat tolva.
- Emina!
- Mi van?! - kérdeztem idegesen.
- A garázs a másik irányban van. - mutatott a helyes út felé.
- Tudtam én, csak tesztelni akartalak, hogy figyelsz-e.
- Aha, persze. - mondta mosolyogva, és közbe mellém ért. Éreztem hogy engem néz, de én kitartóan csak előre figyeltem. Egyszer csak nevetni kezdett. Mi lehet olyan vicces?
- Min nevetsz?
- Rajtad. - jött az egyszerű válasz, mire felhúztam az egyik szemöldököm. - Annyira aranyos vagy amikor durcizol. - mondta, és átkarolva a vállam, puszit nyomott a fejem tetejére, mire a motort átugorva a másik oldalon mentem tovább. Végre odaértünk, és én letettem a motoromat, és visszafelé kezdtünk indulni. Amint Toushiro mellém ért, futva tettem meg a bejáratig az utat. Sőt, hogy biztos legyek, a szobámig futottam, ahol kulcsra zártam az ajtóm.
Rá néztem az órámra, ami 23:56 mutatott. Ideje lenne aludni menni, de előtte lefürödtem. Még jó, hogy van saját fürdőszobám. Egy fekete hálóinget vettem fel, ami a térdemig ért, majd bevetettem a magam az ágyamba, és azonnal el nyomott az álom.
