11.fejezet Kémia óra, baleset, avagy "Ki vagy te?"

 Sziasztok, kedves olvasók :D
Mint látjátok, nem haltam meg, és itt is van a folytatás ;)
Jó olvasást :D

By:Emina ^w^

 ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^


Akira

Utálom a sulit. Az összeset. Na nem mintha azért, mert nem lennének barátaim. Nem, pont ellenkezőleg. Itt is könnyűszerrel beilleszkednék, és még népszerű is lennék. Pontosabban leszek. Most is itt állok egy iskolának nevezett börtön kapuja előtt, ahol az ablakokon benézve egy csomó diákot látok. Némelyik leizzadva görnyed a padja felett, valaki érdeklődést színlelve bámul ki a fejéből, nagy többsége alszik. Ahogy végig pásztázom szemeimmel az épületet, megakadok egy lányon. Hosszú zöld haja, és nagy lila szemei vannak. Ő is engem néz, és ahogy elnézem éppen nagyon gondolkodik valamin, vagy valakin. Rámosolyogtam egy kacsintás kíséretében. Visszamosolygott engem pedig önelégültség töltött el. Ezt a lányt túl könnyű lesz behálózni. Ahogy visszanéztem, már nem volt ott. Na mindegy, ha ide jár biztosan fogunk még találkozni. Gondoltam magamban, majd az udvaron kezdtem kutatni vörös hajú kedvesem után. Bár most valószínűleg órán van. Amint ezt végig futtattam magamban, megláttam Eminát amint azt a vérszopót húzgálja maga után. Ezt nem hiszem el! Nem vett észre ezért oda akartam menni, amikor a látó körömbe került egy zöld hajkorona. Igen, az előbbi lány volt az. Közelebbről megnézve hasonlít Eminára. Akkor biztos a zöldike a hírhedt ikernővér, Ikoya.
 
-Szia. - mosolygott bájosan, mikor elém ért.
- Hello, ki vagy? - kérdeztem, mert én tudom hogy ki ő, de ő engem nem ismer.
- Emina ikertestvére vagyok, Ikoya. - nyújtotta a kezét, mire kezet ráztunk. - Te pedig a pasija, ha nem tévedek. - De. Mégis ismer.
- Igen, az vagyok. Akirának hívnak. - mondtam, majd rá néztem. Olyan furcsa volt a pillantása...Teljesen elvarázsolt.
- Lenne egy ajánlatom.  - mondta, nekem pedig kíváncsian felszaladt a szemöldököm a homlokom közepére.
- Milyen ajánlat? - kérdeztem karba tett kézzel és láttam, hogy Ikoyának ravaszul megcsillant gyönyörű lila írisze. 

 - Gondolom már észrevetted, hogy Toushiro úrfi, és a húgom eléggé...."összemelegedtek".
- Mire gondolsz? - tettetem a hülyét. Természetesen láttam, és eléggé zavar. Múltkor is majdnem meg csókolta az a nyomoronc.
- Ugyan már! Biztosan hallottad már a hírt a kényszerházasságról. - mondta, mire bólintottam. - És.........nem akarod kicsit..........féltékennyé tenni,esetleg?
- Mi hasznom lenne ebből? - kérdeztem, mire összeráncolta a szemöldökét. - Oké, féltékeny lesz Emina, de akkor nem lenne többet annak az idiótának a közelébe? - tapintottam rá a lényegre.
- Ha nem egyezel bele, elmondom Eminának, hogy vérfarkas vagy. - mondta győzedelmes félmosollyal, és hidegen a szemembe nézve.
- Honnan tudsz te erről?! - ragadtam meg ruhájának gallérját, és felhúztam  hogy egy szintre kerüljön az arcunk. A zöld hajú ijedten nézett a kezemre, közben próbálta kiszabadítani magát. Természetesen nem sikerült neki. Akármilyen ravasz ez a lány, az erősebb még mindig én vagyok.
- A vámpírok megérzik, akárcsak a farkasok. De ami leginkább megmutatta, az a szemed volt. - Mondta remegő hangon.
- Ah, értem. Viszont ha elmered mondani neki, biztosíthatlak hogy nem úszod meg élve. - fenyegettem sárgába váltott szemekkel.

Ikoya tekintetéből eltűnt a félelem, ijedtség. Megbabonázva nézett a szemeimbe, mire lazult a szorításom.
- Gyönyörűek a szemeid. -mondta szinte áhítattal a hangjában. Zavaromba elengedtem, és hátráltam pár lépést. Rápillantottam, és láttam hogy elvörösödött. Soha nem mondta nekem még senki a szemeimre, hogy gyönyörű. Mindig vadnak, ijesztőnek, fenyegetőnek stb.-nek hívták az emberek akik csak látták.
Lehajtottam a fejemet, nem akartam a szemébe nézni. Sőt! Egyáltalán nem akartam a közelében lenni.
- Nem kellene már vissza menned?! - kérdeztem hidegen.
- De, kéne. A tanár még azt hiszi, hogy lehúztam magam a wc-n. - halvány mosolyra húztam a szám, ahogy ezzel a gyenge kis poénnal próbálta javítani az így is zavart hangulatot. - akkor, szia.
Mondta, majd elindult. Amikor már majdnem belépett a kétszárnyú üvegajtón, utána szóltam.
- Hé, Ikoya! - kiabáltam, mire ő hátra fordult - Ami viszont az alkut illeti.........Rendben!
csibészes mosollyal az arcán bólintott, majd határozott léptekkel haladt a terme felé.
 

Emina

Ezt nem hiszem el! Ez az idióta tényleg beűlt az órámra! Ráadásul majdnem húsz percet késtünk! Éppen az udvaron mentünk át ami önmagában is rohadt nagy, de Shiro még megállt bámészkodni! Nem tudom, és nem is érdekelt hogy mi volt az amit annyira nézett.
Mr.Higins a kémia tanár idegbeteg fejjel fogadott, miután látta mennyit késtem. A nevét is csak onnan tudom, hogy az ajtójára ez volt kiírva :
 
Mr.Higins kémia órája. Ne merj késni!
 
Már láttam előre, hogy nem leszek kibékülve ezzel az emberrel.
- Crossvel kisasszony. Maga mégis hol kujtorgott? - kérdezte összeszűkült szemekkel, miközben beléptünk. A mögöttem álló Toushirot még nem vette észre. Most komolyan. Hogy nem tudott észrevenni egy majdnem kétméteres embert?! Már éppen kezdtem volna a magyarázkodást, amikor kedvenc férjjelöltem megelőzött.
- Velem volt, azért késett. - tette a vállaimra a kezét Toushiro, akit most már a tanár is felfedezett. Mr.Higins zavartan nézett fel a nála jóval magasabb Toushirora. A tanár úr nagyot sóhajtott, engem a helyemre tessékelt, Shirot pedig kérdőre vonta.
- Ha szabad kérdeznem miért is nem a saját óráján vesz részt, Toushiro úrfi? - kérdezte nagyot nyelve a tanár. Akkora hatalma lenne, hogy még a tanárok is félnek tőle? Kérdeztem magamtól, de természetesen a választ megkaptam.
- Nagyobb mint amit el tudsz képzelni, Ena-chan~ - megugrottam a hirtelen jött hang miatt, aminek következtében a székem majdnem felborult. Gondolom mondanom sem kell, hogy az egész osztály engem nézett. Pontosabban csak a fele, a csoport  bontásnak hála. A mellettem lévő széken, aminek üresnek kellet volna lennie, most a Hópihe terpeszkedett, és szenvtelenül mosolygott a fekete hajú égimeszelőre.
- Miért nem ülsz a saját helyeden, Leo? - kérdeztem felé fordulva közömbös arccal.
Közben Toushiro viszonylag nyugodtan lerendezte a tanárral ezt az órára beülős cuccot, majd leült Leo helyére. A mellette ülő szőke lány egyből olvadozni kezdett, majd kicsit sem feltűnően elkezdte dobálni a haját, ami teljesen "véletlenül" pont Shiro arcába csapódott. Mivel Leo eredeti helye az én padom mellett volt egy másfél méterrel, pont láttam mindent.
- Talán nem ülhetek a kedvenc osztálytársam mellett, Vöröske? - kérdezte őszinte mosollyal az arcán, egészen közel hajolva. Érdekes módon egyáltalán nem voltam zavarba a közelében.
- Attól függ hogy ki a kedvenced, Hópihe. - válaszoltam játékosan megbökve az oldalát, a nem régi civakodásunkra utalva.
- Hát természetesen te, Cica. - mondta  csibészesen mosolyogva, mire halkan felnevettem. A szemem sarkából láttam ahogy Toushiro éppen idegrángást kapott,és a "Cica" szónál hirtelen felénk kapta a fejét. Összeszűkült szemekkel nézett Leora. Van egy olyan érzésem, hogy ha Toushiro ölni tudott volna a szemével, a Hópihe már biztosan a túlvilágról küldte volna át a hülyeségeit.
 A szőke cicababa folyamat,megállás nélkül nyomult a fekete hajúra. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az ismeretlen szöszke teljesen véletlenül leejtette a radírját, de úgy hogy pont Toushiro mellett ért földet az a szerencsétlen gumi darab. Shiro már éppen hajolt volna le érte, hogy tovább gyilkolhassa képzeletben a mellettem ülő fehérkét, azonban megakadályozta ebben az, hogy a szőke áthajolt az ölén, és mosolyogva várta Shiro reakcióját. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem zavart. De azon az ígéreten kívül semmi közünk a másikhoz. Vagy igen? Nem tudom....Na de visszatérve. A mellettem ülővel kíváncsian vártuk a következő jelenetet, nem törődve azzal, hogy Mr.Higins tanítani próbált. Igen csak próbált, hiszen az osztály fele, akit ide osztottak be, mind őket nézte. Toushiro kifejezéstelen arccal lenézett a lányra, megfogta a vállait, majd vissza nyomta a székre. A túlsminkelt lány meglepődve nézett a mellette ülőre mire az a füléhez hajolt és súgott neki valamit, miközben végig a szemembe nézett. Ez most egy konkrét utalás arra, hogy rólam beszél?! El akartam fordulni, de nem tudtam. Mintha a szemeim odatapadtak volna. A lány először elpirult majd picit elhajolva Toushirotól rám nézett, aztán vissza fordulva bólintott. Shiro elégedett mosollyal dőlt hátra a szék támlájára. Észrevette a még mindig a földön heverő radírt, felvette és nemes egyszerűséggel fejbe dobta Leot. Természetesen a fehérke sem maradt nyugton, felvette ugyan azt a radírt, majd vissza dobta Shirot, ami pont a homloka közepén találta el.
Én, gondolva hogy ebből az órából már úgy sem lesz semmi, feléjük fordulva néztem végig a komoly "harcukat". A kémia amúgy sem tartozott a kedvenceim közé. Amikor meg untam azt, hogy csak nézem őket apró darabkákat tépkedtem ki a radíromból, és azzal dobáltam tele Hópihe haját. Amikor megérezte ártatlan fejet vágva néztem rá. Shiro a háttérben röhögött, és én akkor kapcsoltam hogy tudat alatt neki segítettem. Mire felfedeztem ezt kicsöngettek, és nem tudtam megdobálni Toushirot.
 
Toushiro
 
Az udvaron mentünk keresztül és Emina a karomnál fogva ráncigált, azon sápítozva hogy elkésünk. Személy szerint szívesebben maradtam volna vele kettesben. A kapunál azonban megláttam utálatom tárgyait, egymással beszélgetni. Név szerint Emina imádott ikernővérét Ikoyát, és a nyálas képű pasiját, Akirát. Szerintem egyáltalán nem illenek össze. Eminának olyanra van szüksége, aki erős,megvédi,bátor, van tekintélye, vicces, a stílusuk is hasonló, és még jóképű is. Valamilyen oknál fogva rögtön eszembe jutott saját magam.
 
Közben elértünk a kémia terem elé, aminek az ajtajára egy idegesítő tanári figyelmeztetést aggattak. Hm.... Mr. Higins. Emlékszem rá, tavaly minket is tanított.
Beléptünk a terembe, aminek azonnal megcsapott a vegyszer szaga. A tömzsi tanár úr azonnal faggatni kezdte szerencsétlen vöröskét a késése miatt. Tavaly sem nagyon bírtam ezt a tanárt, és ahogy láttam még nem fedezett fel. Pedig elég nyilván való hogy a lányok nem a kopasz fejétől jöttek izgalomba.
- Velem volt, azért késett. - tettem keskeny vállaira a kezemet. Mr. Higinset láthatóan irritálta az, hogy magasabb vagyok nála. Így jobban megnézve Emina is magasabb lehetett pár centivel. Őt a helyére küldte, és én is mentem volna utána. 
- Ha szabad kérdeznem miért is nem a saját óráján vesz részt, Toushiro úrfi? - állított meg nagyot nyelve Mr.Higins.
 
"Idegesítő ember"
 
Gondoltam magamban, és már válaszoltam volna hogy lekoptassam a tanárt. Azonban kaptam rá egy nem várt választ.
 
"Toushiro, Toushiro....Miért hazudsz magadnak? De tudod én is így gondolom. Azonban egy bizonyos Vöröske mindkettőnknek kivétel, ahogy elnézem."
 
Amint befejezte a SAJÁT gondolatát az ÉN fejembe Emina hirtelen megugrott, mire az egész osztály - velem együtt - rá nézett. Most viszont az ellenségem terpeszkedett mellette szenvtelen vigyorral a képén.
 - Tudja Mr.Higins túlzott tanulási vágyam van. - meg gyilkolási egy bizonyos fehér hajú idióta miatt.
- Ó, ennek igazán örülök Toushiro úrfi, tudja manapság a diákok nem nagyon tanulnak, ez miatt pedig - kezdte volna a hihetetlenül "izgalmas" véleményét a mai generációról csillogó szemekkel, azonban közbe vágtam.
- Igen pont ezért javaslom, Mr.Higins hogy az órára tartogassa a hangját és ne az unalmas véleményére. Köszönöm. - Mr.Higins tátott szájjal hallgatta a beszólásomat, engem pedig rohadtul nem érdekelt, hisz szólni úgysem mert. Idegesen huppantam le fő ellenségem helyére, és Emináék felé figyeltem, hogy halljak minden egyes mondatot. A dolgomat eléggé megnehezítette a mellettem ülő, magát menőnek nevező csaj haja.
- Megtennéd, hogy arrébb pakolod magad a hajaddal együtt? - kérdeztem cseppet sem kedvesen  a szőkét, amikor már tényleg elkezdett irritálni. Természetesen nem hagyta abba. Mosolyogva felém fordult rebegtetve a kilométeres műszempilláit.
- Csak nem idegesítelek, drága? - kérdezte magas hangon amitől annak ellenére hogy suttogott, megfájdult tőle a fejem. Kifejezéstelen arccal néztem rá, mire összehúzta magát és végre kimászott az aurámból.
- Hát természetesen te, Cica. - hallottam hirtelen a Vöröskéék padja felől ezt a mondatot, mire feléjük kaptam a fejem. Emina nevet, és rám néz egy pillanatra nekem pedig összeszűkülnek a szemeim. Miért vannak ezek ilyen jóba? Miért vannak ilyen közel egymáshoz? Egyáltalán miért ülnek egymás mellett, amikor annak a baromnak nem is ott van a helye?
 
"Leo, kérlek tegyél nekem egy szívességet, és halj meg."
 
Miután átadtam a "jókívánságomat" egy fehér valamit láttam elrepülni a szemem előtt. Lehajoltam, és láttam hogy egy radír. Biztos a mellettem ülőé. Sóhajtva hajoltam le az említett tárgyhoz, de valami megakadályozott ebben. Pontosabban valaki. Ez a valaki pedig az ölemben hasalt, bájosan mosolyogva. Igen, jól gondoljátok a neve nincs szöszke volt az. 
 Fapofával lenéztem a lányra, megfogtam a vállait, majd vissza nyomtam a saját székére. A túlsminkelt lány meglepődve nézett rám. Biztos nem szokott hozzá az elutasításhoz. Hirtelen ötlettől a füléhez hajoltam és súgtam neki valamit nagyon halkan, direkt Emina szemébe nézve, akit szemmel láthatóan zavart a dolog.
- Figyelj, ajánlok neked valamit, Szöszke. Te meg figyeled nekem azt a Vörös hajú lányt, meg a mellette ülő idióta fehérkét. A feladatod az, hogy kiderítsd milyen kapcsolat van köztük. Cserébe egyik hétvégén elmegyek veled valahova. Na, mit szólsz? - kérdeztem mosolyogva. Így könnyebben adják magukat.
 

Elpirulva rám nézett, és én már tudtam hogy nyert ügyem van. Eminára nézett majd vissza rám és beleegyezően bólintott. Elégedetten dőltem hátra a székemen. Észrevettem a még mindig a földön heverő radírt, felvettem és bosszú gyanánt fejbe dobtam Leot. Természetesen a fehérke sem maradt nyugton, felvette ugyan azt a radírt, majd vissza dobta és pont a homlokom közepén talált el.
Így kezdődött komoly harcunk a kémia óra alatt. Emina is besegített, de ahogy észrevettem leginkább Leót dobálta, ami nekem csak jól jött mert így elterelte rólam a figyelmét. Amikor a fehérke megfordult, Emina ártatlanul mosolygott, ami valami irtózatosan cuki volt. És akkor........megláttam. Leo vakítóan fehér hajában apró rózsaszínű radírdarabkák ragadtak, amitől kitört belőlem a nevetés. Észrevettem ahogy Emina kapcsol, hogy engem is meg kéne dobálni. Már lendítette a karját tenyerében a radír darabbal, amikor kicsöngettek. Rám nézett majd egy "Nem úszod meg" mondatot eltátogott, de mielőtt bármit is tehetett volna elpárologtam a teremből.


Emina
 
A kémia óra óta eltelt három nap. Mindig, amikor csak lehetőségem van rá akkor gyakorlok. Ez kicsivel több mint hét órát napi szinten. Még csak négy napja járok suliba de már többször aludtam el az órán, mint egész életemben. Akira azóta nem jelentkezett amit furcsállok is, de gondolom nem akar megzavarni a gyakorlásban, és ez nagyon kedves tőle. Leoval, és Chizuruval elég hamar barátok lettünk, amin eléggé meglepődtem. Két okból is.
1.Nem vagyok egy könnyen barátkozós típus.
2. Ahhoz képest hogy az elején rendesen felbosszantottuk egymást Chizuval is, és a Hópihével szintén.
Na igen. Idegesítő becenevek:Pipa.
De van bennük valami furcsa. Kedvesek egymással, meg minden. De nem akarnak sokáig egymás közelében lenni. Meg például múltkor is. Nevettünk jól éreztük magunkat, aztán egymásra néztek majd elfordították egymásról a tekintetüket, és.......ennyi. Utána alig beszéltek egymással és a hangulat onnantól megdöglött. Talán volt közük egymáshoz a közelmúltban? Vagy csak én akarok megint szerelem doktort játszani?
 
 Toushiro? Ő folyamatosan aggódik, és azt mondja:
 
"Nem olyan fontos ez, mint hinnéd. Sokkal jobban oda kéne figyelned magadra, Emina."
 
Persze én ilyenkor körberöhögöm, majd megyek tovább gyakorolni. Ikoya azóta sem változott viszont egyre többet van a szobájában, és amikor találkozunk csak gonoszan nevet, majd tovább megy. Kezdem félteni, lehet egy kicsit bedilizett.
Azon gondolkozva hogy egyetlen nővéremet melyik pszichológushoz kellene vinnem, lépek ki az iskola épületéből. A szememmel a motoromat kezdem keresni a suli parkolójában, amit azonnal észreveszek, hiszen kivirít a többi közül.
Büszkén díszeleg Shiro motorja mellett, mire önkénytelenül is mosolyra húzódik a szám a már-már mindennapossá vált versenyeinkre gondolván. Körbenézek az udvaron az égimeszelőt keresvén, és enyhe csalódottság tölt el amikor észreveszem hogy nincs itt. De miért is vagyok csalódott?  Hisz csak barátok vagyunk........Ja meg jövendőbeli házaspár, de az most "mellékes". Nagyot sóhajtva húzom fel a bukósisakot majd ülök fel a motorra. Akkor ebből ma nem lesz verseny. Beindítom a motort, és kigurulok az országútra, onnan pedig a kelleténél gyorsabban indulok hazafelé. Hm.....milyen furcsa ezt kimondani. Nevezhetem már az otthonomnak azt a helyet? Elmerülve a gondolataimban reflexszerűen kerülgetem az autókat, és kanyarodok be a sarkon. Amikor meglátom Őt. Nem, itt most nem a "nagy Ő"-re gondolok. A magasságát nem nagyon figyeltem, mert ami igazándiból szemet szúrt, az a haja. Vérvörös, akárcsak az enyém. Ő is engem néz, de nem vagyok elég közel ahhoz hogy lássam szemeinek a színét. Érzem ahogy félre csúszik a kormány, majd éles kerék csikorgásokat, és hangos sikolyokat hallok magam körül. A motorom nem arra megy, amerre én akarom, és egy pillanatra lefagyok. Ez így nagyon nem lesz jó. Mire észbe kaphatnék, már túl késő. A piros járművem nekiszáguld egy postaládának én pedig felette elrepülök majd egy hatalmas fának csapódva állok meg. Hallom ahogy valaki a nevemet kiálltja és azonnal felismertem a hang gazdáját, aki természetesen nem más mint Toushiro. Mindenem rettenetesen fáj, de csak tompán érzékelem ezt. A fekete hajú mindenfélét kérdez, de nem tudok rá válaszolni. Shiro telefonál, de minden olyan zavaros. Látom, ahogy a vörös hajú idegen férfi aggódással az arcán fut felénk. A látvány sokkol, ahogy meglátom. Magas, és izmos test, amit tökéletesen kihangsúlyoz a vékony pulcsi, amit mínusz fokok ellenére is visel. Vérvörös haja, mint az enyém, és.......Lila szemek, pont mint a milyénk Ikoval. A Crossvel család jellegzetes tulajdonságai mind meg vannak rajta. Mégis ki a fene ez?!?!?